Nos, biztosan találkoztatok már női buszsofőrrel, taxissal, biztonsági őrrel, rendőrrel. Ők általában szem előtt végzi a napi munkájukat, de vannak olyanok is, akik kissé kívül esnek az áltag ember napi rutinján és nem jönnek velünk szembe a nyílt utcán.

Pontosan ezért felkerestük a Mátrixnál pasis szakmákat tanult hölgyeket hogy, meséljenek a megszerzett szakmáikkal kapcsolatos tapasztalataikról.

Tündével beszélgettük, aki Ács, Asztalos, Szárazépítő, Villanyszerelő és Kőműves szakmát is szerzett a Mátrix Oktatási Központnál az elmúlt években, szóval régi motorosnak számít.

- Miért választotta egy csinos, háromgyerekes anyuka, aki a civil életben természetgyógyászként tevékenykedik, ezeket a szakmákat?

- Mindig szerettem barkácsolni, és 15 éves korom óta szinte folyamatosan építettünk valamit, de elsősorban szerettem volna az Asztalos szakmát elvégezni nálatok.
Férjem, aki szintén nagy szakmagyűjtő, mondta, ha megcsinálom vele az Ács szakmát Kecskeméten, és ha vezetek Zalától Kecskemétig és vissza, akkor mehetek Asztalosnak.
Hát jól van. A házunk tetejét úgyis együtt csináltuk, volt már mögöttem néhány terasz és játszótéri játék szerkezet, szóval legyen! Így kezdődött az Ács karrierem...és közben az Asztalos is.

És közben megvettük az első, befektetési célú, felújítandó házunkat, amit elhatároztam, hogy én fogok felújítani.
Egyedül.

Ezért kellett még a másik 3 szakma is.

Mennyire tartod fontosnak, hogy nőként megálld a helyed a saját háztartásod karbantartásában?

- A vízvezeték szerelésen kívül minden meg tudok szakszerűen oldani itthon. Azért ez jó érzés. 

Nem tartották furának a döntésed, amikor bejelentetted, hogy ezeket a szakmákat akarod elvégezni?

Amikor építkeztünk sok évvel ezelőtt, és mászkáltam a tetőn, ahogy raktam fel a cserepeket a héjazatra, akkor a szomszéd nénik kiültek az utca másik oldalára, és morzsolgatták értem a rózsafűzért, hogy nehogy leessen a 3 gyerekes fiatal anyuka. Szóval egy ideje már edzem a környezetemet, hogy én ilyen vagyok. 
A család pedig már rég megszokta.
Apukám másodikra fiút szeretett volna. Szerintem ez sokat tett ahhoz, hogy ilyen "reparátor-machinátor" lettem.

Hogyan viszonyultak hozzád a férfi „osztálytársak”?

Az első szakmában volt a legnehezebb. Az ács fiúk csak "A Hölgy"-nek hívtak. Kedves volt tőlük, de ennél több akartam lenni.
Aztán ahogy meglett az Ács papír, meglett a respect is már bemondásra a további szakmáknál.
Amikor a Szárazépítő fiúk először kezet fogtak velem, totál boldog voltam, mert mindig szerettem volna a reggeli nagy üdvözlő kézfogások részese lenni.

A Kőműves tanfolyam volt a legnagyobb kedvencem. Rendszerbe szedte az addigi tudásomat, és a gyakorlatok megmutatták, hogy mire érdemes figyelni.
Azt még megjegyzem itt, hogy a drága Mestereimmel továbbra is tartom a kapcsolatot, és már többször volt, hogy szaktanácsot kellett kérnem, és ők kedvesen adtak is.
Örök hála nekik!

Sikeresnek érzed magad az általad elvégzett szakmában?

Szerintem igen, de elfogult vagyok, mert saját magunknak dolgozom, de mondjuk épp ezért teljesen stresszmentes is a munkaidőm.
Amikor egy villanyszerelő kollégával idegenben dolgozunk, akkor azért más a helyzet. A megrendelők ritkán gondolják végig a kéréseiket, és amikor már majdnem minden kész, újra kell vésni az új kívánság miatt az egészet...ehhh! Olyankor nagyon nem érzem magam sikeresnek. De a gyakorlat mindenképpen növeli az "experience pontjaimat". Pár elvégzett munka után az ember feltesz olyan kérdéseket is a tulajnak, amivel elkerülheti az ilyen szívásokat.

A megrendelők elmondása alapján miért téged választanak egy-egy projekt elvégzésére?

Nagyon kevés szabadidőm van külső munkákra, de egy-kettőt azért be szoktam vállalni. Hogy miért választanak engem? Legtöbbször azért, mert tényleg nincs szakember, és ha valaki megoldja végre a problémájukat, akkor nekik teljesen mindegy, hogy az illető pasi vagy csaj, csak legyen szépen megcsinálva az a tetőépítés, -fedés/villanyszerelés/faljavítás/szigetelés/burkolás stb.

A mostani felújításomat a TikTok-on folyamatosan "dokumentálom" (tundi215), de az első házról már régóta tervben van, hogy összerakom az előtte/utána képeket...csak hát az a bizonyos kevés idő itt is közbeszól, de egyszer biztosan összejön!